Sugar Ray Leonard és Roberto Duran mindketten tagjai voltak annak a legendás négyesnek (Hagler – Hearns – Duran – Leonard), akik lázban tartották nagyszerű egymás elleni meccseikkel a rajongókat a nyolcvanas években. Duran és Leonard három meccset is vívott egymás ellen, ezek közül az elsőt Duran nyerte a másik kettőt pedig Leonard.
Az első két meccsükre 1980-ban került sor öt hónap különbséggel. Az első meccsük június 20-án volt, amin Leonard nagyon meg akarta verni Duran-t a meccset megelőző nyilatkozatai miatt. És tőle szokatlan módon leállt verekedni a panamaival 15 meneten keresztül, ami utólag nagyon rossz döntésnek bizonyult, hisz profi karrierje első vereségét köszönhette ennek a stílusváltásnak. Minimális különbséggel ugyan, de egyhangú pontozással Duran győzött.
Az öt hónappal későbbi visszavágón, november 25-én viszont már az „igazi” Sugar Ray-t lehetett látni és leiskolázta a „kőkezű” panamait, aki a nyolcadik menetben feladta a küzdelmet. Leonard ide-oda cikázó stílusával, állandó cukkolásával annyira felbosszantotta a panamait, hogy Duran inkább nem folytatta a meccset. Amikor a bíró rákérdezett, hogy tényleg nem akarja folytatni, annyit mondott, hogy „No mas!” vagyis, hogy „nincs tovább vagy elég volt”.
Így TKO-val Leonard győzött és visszaszerezte WBC váltósúlyú világbajnoki címét, Duran pedig karrierje mélypontjához érkezett. Az első meccsük után tömeg fogadta a repülőtéren a hazatérésekor, éljenezték, de most szégyenkezve kellett visszatérnie hazájába. Később voltak olyan magyarázatok is, hogy nem azért adta fel, mert egyszerűen nem tudott mit kezdeni az ellenfelével, hanem nem volt jó a gyomra és ezért nem tudta folytatni a meccset. A legendás párharcot pedig azóta is „No Mas Fight”-ként emlegetik.
Komment