Kovács „Kokó” Istvánnal, a magyar ökölvívás egyik legeredményesebb alakjával beszélgettünk annak kapcsán, hogy felkérték legyen a MÖSZ Hivatásos Tagozatának tiszteletbeli elnöke. A korábbi olimpiai bajnok és profi világbajnok ökölvívó profi karrierje befejezését követően sem került messzire a ring világától. Éveken keresztül segítette az amatőr és a profi ökölvívást is, míg meg nem elégelte a MÖSZ-nél kialakult helyzetet. Az utóbbi pár évben leginkább a háttérből segítette a magyarországi profi ökölvívást, miután sajnálatos módon az amatőr tagozat nem kért és továbbra sem kér a segítségéből.
Az elmúlt hat évben nem vállalt semmilyen tisztséget sem a MÖSZ-nél, sem a MÖSZ Hivatásos Tagozatánál. Most miért vállalta el mégis, hogy a Hivatásos Tagozat tiszteletbeli elnöke lesz?
K. I.: 2006-ban, Papp Laci bácsi halála után a megüresedett tiszteletbeli elnöki posztra felkért a MÖSZ. Akkor ezt a felkérést nagyon büszkén elfogadtam és úgy érzem meg is szolgáltam. Majd hat évvel ezelőtt, amikor már elegem lett a szélhámos elnök (Csötönyi Sándor) bűncselekményeiből, állandó hazugságaiból, akkor ezt saját akaratomból visszaadtam és azt mondtam, hogy egészen addig, amíg ez az elnök garázdálkodik, addig nem vagyok hajlandó a magyar ökölvívásnak segíteni. Bevallom azt hittem, hogy ezzel a lépéssel fel tudom ébreszteni a rettegésben élő boksztársadalmat. Tévedtem.
Akkor én voltam a profi tagozatnak is az elnöke, de mivel minden funkciómtól megváltam ezért ezt is visszaadtam. Amíg az amatőr tagozat ezt szó nélkül elfogadta, a profik folyamatosan próbáltak reaktiválni. Természetesen, ha valaki kér tőlem, annak örömmel segítek, és amikor már a sokadik ilyen kérés érkezett hozzám, akkor úgy döntöttem, hogy megérdemlik a támogatást. Nem maradok tovább a háttérben, hanem elfogadom ezt a felkérést és a továbbiakban, mint a tagozat tiszteletbeli elnöke, ugyanazt fogom tenni, mint eddig és támogatom a profi ökölvívást, a profi tagozat működését. A tisztánlátás kedvéért Tóth Zsuzsa azt szerette volna, ha újra én leszek az elnök, de arra semmi szükség, remekül végzi a munkáját, itt nincs szükség cserére.
Az amatőrökkel pedig továbbra sem foglalkozom, mert ott semmiféle változás nem történt, ahhoz az állapothoz képest, amire még 2013-ban felhívtam a magyar ökölvívó társadalom figyelmét. Sőt, egy álom, miszerint ez a társával képes a változásra, szertefoszlott.
Tiszteletbeli elnökként, milyen lehetőségei, feladatai vannak?
K. I.: A tiszteletbeli elnöki pozíció nem jár rögzített feladatkörrel. Ugyanakkor én mindenben segítek, amiben csak tudok. Soha életemben, egyetlen egy feladat vagy munka elvégzéséért sem részesültem semmiféle javakban. Nem kaptam fizetést, költségtérítést. Ingyen és bérmentve, társadalmi munkában segítettem azt a közeget, amely hol megérdemelte, hol pedig nem érdemelte meg ezt a fajta segítséget. Teszem ezt a jövőben is ugyanígy. Nem feladatot kaptam, hanem szentesítette a profi tagozat a köztünk lévő viszonyt azzal, hogy felterjesztettek erre a valóban megtisztelő címre. Nem én irányítom a tagozatot, de ér annyit a szavam és a szakmai tudásom, hogy hallgatnak rám.
Az amatőr és a hivatásos tagozat között jelenleg nagy a szakadék az együttműködés terén. Lát esetleg esélyt rá, hogy ez a közel jövőben javuljon?
K. I.: Egyáltalán nincs együttműködés. A jelenlegi elnök (Erdei Zsolt) az, – akiről most már bátran kijelenthetem, hogy életem legnagyobb csalódása – akitől azt várta az ökölvívó társadalom, hogy a változás élére áll, arról kiderült, amit mindenki sejtett, hogy teljesen alkalmatlan a feladatra, ráadásul fogalma sincs, hogy mekkora kárt okoz, okozott a sportágnak. Megmagyarázhatatlan. hogy miért vállalta el ezt az egyébként neki egyáltalán nem fekvő feladatot. Ez nem kritika, ez tény és nem csak ránézve szégyen, hanem azokra is, akik ezen az úton támogatták és megszavazták.
Eddig akárhányszor próbáltunk vele egyeztetni, a jövőt illetően egy konstruktív együttműködést kialakítani, mindig csak ígéreteket kaptunk. Most is, pár nappal ezelőtt szintén csak ígéretek voltak, arra vonatkozóan, hogy azok a kéréseink, jogos igényeink, amelyek természetesen nem anyagi jellegűek, hanem elsősorban a szakmai együttműködést és az egymás kölcsönös elismerését érintik megoldásra találnak. Ezek a kéréseink az elmúlt két év alatt nemhogy nem teljesültek, hanem még csak felvetésre sem kerültek az amatőr tagozat döntéshozói előtt. Ráadásul már az is nonszensz hogy egy szövetségen belül ugyanolyan jogokkal rendelkező tagozatnak könyörögni kell, hogy partnerként kezeljék.
Ami megdöbbentő, hogy arra a kérdésre, hogy az ő eddigi elnöki periódusa alatt miért nem történt még változás, határozottan ezt válaszolta: „Erre ő nem adhat választ!”
Egy elnök nem adhat választ a tagozatnak, hogy miért nem foglalkozik velük? Egyszerűen nem értem, hogy lehet ez, miért tűri el az ökölvívó társadalom, hogy ne kapjon a kérdéseire választ. Az elnök úgy érzi simán megteheti azt, hogy nem válaszol a jogos kérdésekre/kérésekre.
Nincs más lehetőségünk, minthogy jogorvoslatért fogunk majd fordulni. Vagy előbb-utóbb rádöbben az ökölvívó társadalom, hogy ez a fajta irányítás, demagógia, ez a fajta ostobaság, ami megjelent az elmúlt lassan húsz évben az oka annak, hogy hol tart ez az amúgy jobb sorsra érdemes sportág.
Mik voltak ezek a kérések a Hivatásos Tagozat részéről, amik süket fülekre találtak?
K. I.: Például most hogy már mindkét tagozatnak van lehetősége olimpiára kvalifikáltatni versenyzőjét, hogy fordulhat az elő, hogy a sportág fejlesztését a profi tagozat meghallgatása nélkül képzelik el?
Hogy fordulhat elő, hogy a döntéshozók között nincs a profi tagozatnak képviselője?
Hogy a közgyűlésre soha nem volt meghívva a profi tagozat? Kizárólag egyetlen egy képviselője, az épp aktuális elnöke vehetett részt, akinek csak beszámolói jogköre volt.
Hogy fordulhat elő, hogy a szakmai bizottságokban egyetlen egy képviselője sincs a profi tagozatnak? Ennél kisebb jogsértésekbe is belebuktak már szövetségek, elnökök, de az ökölvívó sportágban ez a fajta jogtiprás úgy tűnik elfogadott.
Ráadásul még aljas fricskaként az elnök látszat gesztusokat gyakorol a profik felé, ami több mint vérlázító. Hogy fordulhat az elő, hogy az elnök a profi tagozattal való együttműködést kipipálva elmegy egy, a szlovák szövetség által szankcionált magyarországi gálára, ahol egyébként meggyalázzák Papp Laci bácsi nevét a színvonallal, szegény felkészületlen magyar bunyósokat dobnak oda áldozatnak külföldi versenyzőknek. Majd ezzel próbálja legalizálni, hogy márpedig igenis van a magyarországi amatőrök és profik között együttműködés.
Rengeteg ilyen kérdést tettünk fel és nem kaptunk egyikre sem érdemi választ. Mindig csak azt hallhattuk, hogy majd a jövőben ez másként lesz, de hallottuk már ezt legalább hat alkalommal. A legelső kérdésem egyébként az volt, még két évvel ezelőtt, amire azóta sem kaptam választ, hogy hogy fordulhat az elő, hogy az az ember, akit le akart váltani a magyar ökölvívás – és ezért egyértelműen Erdei Zsolt mellé állt, hogy szabaduljanak már meg tőle – azt ő megválasztatja tiszteletbeli elnöknek? Azok után, hogy mindenki pontosan tudja, hogy miket követett el a magyar ökölvívással szemben és, hogy az előző két tiszteletbeli elnök Papp Laci bácsi és én milyen viszonyban voltunk ezzel az emberrel. Micsoda gyalázat.
Ezekre a kérdésekre az elmúlt két évben senki nem kapott választ miközben súlyos milliárdok folytak el az utóbbi pár évben a magyar ökölvívásban. Úgy hogy egyre zuhan a színvonal, a nézőszám és minden olyan statisztikailag is értékelhető adat, amire egyébként az állam is forrásokat biztosít.
Ön akkor úgy látja, hogy a MÖSZ amatőr tagozatánál továbbra sincs változás hiába a botrány, az óriási pénzügyi hiány?
K. I.: Semmi! Itt giga fizetések, vagyonosodások látszanak az elmúlt 8-10 évben, amióta a kormányzati stratégia kiemelt sportággá tette az ökölvívást. Olyan szintű pénzeltüntetés zajlik, hogy érthetetlen az állam miért és meddig tűri. Most is a szövetség megmentése zajlik és nem a felelősségre vonás. És akkor van valaki, aki egyébként a jelenleg élő legeredményesebb sportolója ennek a sportágnak, aki soha életében egyetlen egy forintot sem vett ki ebből a sportágból, azt pedig amilyen szinten csak lehet megpróbálják távol tartani. Az, hogy a szélhámost megválasztották tiszteletbeli elnöknek szinten ezt a célt szolgálta. És amíg az ökölvívás nem kéri számon a múltat és most már a jelent, addig nincs esély felépíteni a jövőt.
Hogy látja jelenleg a magyar profi ökölvívás helyzetét?
K. I.: Én azt gondolom, ha a Hivatásos Tagozat a töredékét megkapta volna annak az kormányzati támogatásnak amiben az amatőr ökölvívás részesült az elmúlt 6-8 évben, akkor akár már több világbajnokkal is rendelkezhetnénk, akár komoly szervezeteknél is. Be kell látni, hogy a profi tagozat eredményes munkája hihetetlen segítséget nyújt, nyújthatna az amatőr tagozatnak a sportág népszerűsítését illetően.
Sajnos ezt sem veszik észre vagy erre sem jött még rá az amatőr tagozat mindazok ellenére, hogy az egykori szövetségi kapitány, de a jelenlegi elnök is szinte csak a profi pályafutásának köszönheti azt a fajta hatalmas népszerűséget és köztiszteletet, aminek örvend. A profi tagozatban benne van most is a lehetőség, most is van 3-4 olyan ökölvívó, akikhez hasonló vagy mérhető amatőr ökölvívó ismertségben vagy eredményességben nem nagyon van. Beszélhetünk itt Szellő Imiről, Bacskai Benjiről, Kovács Zoliról. Ők azt hiszem, hogy nagyságrendekkel erősebb mezőnyt képviselnek a profik között, mint az amatőr mezőnyben az élenjárók. Szakmailag is előrébb tart a profi tagozat, mint ahol jelenleg tart az amatőr. Az eredményességről nem is beszélve, itt azért Európa-bajnokok, különböző bajnoki címekkel rendelkező világbajnoki kihívók, világranglista vezetők vannak. Ilyennel most az amatőr tagozat nem rendelkezik. És ha továbbra is ezen a dilettáns úton halad tovább, akkor nem is lesz.
Komment